P.H. Freyer: Halál a tengereken

Érdekelhetnek még…

• 

  Jaroslaw Iwaszkiewicz: Vörös pajzsok

  5.250,00 Ft

  A kitűnő lengyel író, Jaroslaw Iwaszkiewicz: Vörös pajzsok című történelmi regényében páratlanul szuggesztív képet fest a XII. századról. Hőse, Szendomiri Henrik, Barbarossa császár unokatestvére és barátja. Megfordult Rómában, találkozott a forradalmár pappal, Bresciai Arnolddal, megcsodálta a szicíliai Roger király félpogány-félkeresztény világát, a templomos rend lovagjaként harcolt a Szentföldön, és Damaszkuszban megismerkedett a költő Szaladinnal, a később híres hadvezérrel. Széles látókörű és nemes szívű ember, de vajon jó politikus-e?

  Kosárba teszem
• 

  Arthur Herzog: Rajzás

  0,00 Ft

  Arthur Herzog: Rajzás (rövid cselekményleírás)

  Afrikai eredetű gyilkos méhek és ellenük a génmanipulációs technika eszközeivel felvonuló amerikai katonai mikrobiológusok küzdelméről szól ez a döbbenetesen hiteles, hátborzongatóan szakszerű történet. A könyvbeli – egyébként valóban létező – méhek jellemző tulajdonsága, hogy a háziméheknél szorgosabbak, egyszersmind azonban jóval agresszívabbak is.

  Kosárba teszem
• 

  Gobbi Hilda: Közben

  7.050,00 Ft

  Gobbi ​Hilda alakja Blaha Lujza, Jászai Mari és Bajor Gizi neve mellett került be a halhatatlanok sorába, a magyar színjátszás történetébe.
  „Minden este megfaragni egy szobrot, szakmai alázattal, érzelmekkel, tudással, mesterséggel, kreativitással” – vallotta szakmájáról.

  Végtelenül őszinte és kendőzetlen önéletírásában születésétől, 1913-tól pózok nélkül láthatjuk a színészt, a szerzőt, de legfőképpen az embert.
  Játékával pedig éppen a színpadi maszkok remekművét alkotta meg, a maskarák és álarcok rejtekében jutott el a szerep lélektani lényegéhez és varázsolta élővé azt. Karaktere nemcsak Mirígy és Szabó néni ikonikus szerepével vonul be a színháztörténetbe, hanem mint a színésztársadalom közösségének szervezője is.
  Kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, a Horváth Árpád kollégium, a Jászai mari és az Ódry Árpád színészotthon.
  fanatikus, eltökélt és fáradhatatlan színházcsináló volt, aki az időt évadokban mérte. Az egyik róla megjelent kritikusi vélemény elolvasása után a következőket írta: „Másnap azt hittem, hogy mindenki fölismer az utcán. S azt éreztem, igen sokat kell még tanulnom, hogy ne csak a Gobbi nevet, de a Hildát is megtanulják.”

  Kosárba teszem